A csend a legnagyobb kapcsolatgyilkos.
Kétféle csend
A párkapcsolatoknak mindig két oldala van, hiszen két emberről szólnak. Néha csak az egyik fél az, aki a hallgatást, a ki nem mondott szavakat választja, de van, amikor a duó mindkét tagja így dönt. Egyik körülmény sem egészséges a párkapcsolatra nézve: beszédszünet hiányában a verbális és érzelmi kommunikációnak is nyoma vész.
Nem jó elfojtani
A pszichológus azt is elmondta, hogy amikor valaki dühöt vagy nem tetszést érez, jobb, ha azonnal a párja tudtára adja, máskülönben a probléma továbbgerjedhet, és előfordulhat, hogy akár órákon vagy napokon keresztül is nyomasztani fogja.
A hosszú és boldog párkapcsolat feltétele, hogy mindkét fél odategye magát a mindennapokban.
Ez azért veszélyes, mert a helyzet így még inkább elmérgesedhet, állandó feszültséget generálva a szerelmesek között, és az is előfordulhat, hogy az illető már nem is azért fog haragudni, ami eredetileg kiváltotta belőle ezt az érzést. Ráadásul az egész egy negatív spirálba torkollhat, ami egyáltalán nem kedvez a kapcsolatnak.
Amiért a csendet választják
Amikor valaki a csendet választja, jellemzően egy belső monológgal készül a másik fél számára, ahelyett, hogy a tényleges gondolatait osztaná meg a másikkal. Az előre eltervezett forgatókönyvben mindenkinek megvan a maga szerepe és a maga mondanivalója, de mivel az életben semmi nem úgy történik, ahogy azt fejben elképzeljük, ezért a legtöbb esetben a felek inkább hallgatnak, félve attól, hogy a valós történet eltér majd a kitalált sztoritól.
Máskor a csendet egyszerűen büntetésre használják az emberek, hogy kontrollálják a másik viselkedését, hiszen az elfojtott gondolatok és érzések megfosztják a másikat a párbeszéd kezdeményezésétől. Mel Swartz úgy is nevezi ezt, hogy manipulációs csend, hiszen azzal, hogy az egyik fél bojkottálja a másikat, tulajdonképpen a maga igazát szeretné érvényesíteni.
0 commenti:
Posta un commento