Luxuslakásból a verembe-Magyar valóság!

József, a föld alatt élő ember.Négy méter hosszú, másfél méter széles zöldségtároló verem jelenti az otthont jelenleg József számára – © Fotó: Kozma István
Miskolc – Szinte semmije sincs, egy zöldségtároló veremben „lakik”. Sorsával mégis elégedett.– Én itt nagyon jól érzem magam! – bizonygatja József. – Nézzék csak meg! Négy méter hosszú, másfél méter széles. Van benne egy ágy meg egy polc. Azt használom asztalnak is. Nagyon jó ez a hely! Télen meleg, nyáron hideg. Fűteni még mínusz 10 fokban sem kell. Itt a víz még soha nem fagyott be – büszkélkedik a férfi. És talán el is hinnénk, hogy teljesen elégedett lakhelyével és sorsával, ha épp nem egy zöldségtároló vermet mutogatna nekünk szinte dicsekedve. Bökös József, ha a városra ráborul a sötétség, bemászik a föld alá, a verembe, feje fölé húzza a bejárat védelmét szolgáló vaslemezt, és nyugovóra tér.Egy karambol miatt
– Valamikor nem ilyen volt az életem – jegyzi meg, de hangjában nincs szomorúság, vagy a mostani sorsa miatti bánkódás. – Kamionoztam, saját kocsival, de egyszer egy német kamion belém jött. Akkor vége lett az egésznek. Nekem megsérült a lábam és a bal szemem, leszázalékoltak, a kamionom totálkáros lett. Akkor társasházban laktam a Rácz Ádám utcán, ma pedig itt, a telken. – Jó nekem itt – bizonygatja tovább. – A család? A feleségem és a 7 gyerekem Ausztriában lakik. Ők osztrákok, én meg magyar vagyok. Nem váltam el a feleségemtől, de én itt szeretek élni, ő meg ott. Hát így… – József nem tartja ezt különösnek.
Nyáron viszont készül meglátogatni őket. És a leégett házát is szeretné felépíteni.
– Úgy hívom én ezt a házat, hogy az én váram. Jövőre már abban fogok lakni. Lesz benne konyha és tűzhely is – válik egyre bizakodóbbá a hangja. Fekete kutyája ott sündörög körülöttünk. — Ő meg Péntek 13. Így hívják, Péntek 13-nak – magyarázza József.
Az emberek viszont nem hiányoznak neki. A szomszédokkal jó viszonyt ápol, az egyik asszony meleg ételt is hoz rendszeresen, a MÉH-telepen jóban van „fiúkkal”, ennyi elég is.
– Jó egyedül – állítja József.
Lehet, hogy ő a város egyik legszegényebb embere, de elégedett. A hajléktalanszállóra nem akar bemenni, neki az egyedüllét nem magány, hanem szabadság. Nappal gyűjtöget, elsétál a MÉH-be. Este pedig itt ez a jó kis verem, amit még az apja épített valamikor.
Elköszönünk. József eltűnik a sötétségben. A vaslemez jellegzetes hangja árulja csak el, „bezárta lakása ajtaját”József nem vár adományokat de Miskolcon minden munkát elvállal mondja József.