1.Ki fizet?
„A ki fizet kérdés mindig az egyik legkínosabb része a randinak – mondja Zsuzsa. Én nem várom el, hogy a férfi fizessen, viszont azt szeretem, ha olyan helyre megyünk, ahol nem kell sokat költenünk, csak megiszunk egy kávét vagy egy italt. Ezt azért tartom fontosnak, mert nem ismerjük egymás anyagi helyzetét, így elkerülhetjük, hogy egyikünk olyan helyzetbe kerüljön, hogy az anyagi lehetőségeit meghaladókiadásokba verje magát.
A téma kapcsán az egyik »kedvenc« emlékem az volt, amikor első randira egy nagyon nívós ésdrága étterembe akartak elvinni. Rögtön jeleztem, hogy nem szoktam oda járni, mert ezt a kereteim nem engedik meg. A randipartnerem erre közölte, hogy ő gyakran vacsorázik ebben az étteremben, menjünk oda, rendben lesz minden, ne aggódjak. Majd a vacsora végén külön kérte a számlát. Azt gondolom, hogy ez egy kivételes helyzet volt, amikor illett volna kifizetnie az én részemet is. Nem miattam, hanem miatta mentünk oda, és jeleztem is a fenntartásaimat.
”
Következtetés: a „ki fizet” kérdést érdemes tisztázni a helyszín megválasztása előtt, vagy olyan helyre menni, ahol senki sem kerülhet kínos helyzetbe.
2.Dumagép
Emesét a dumagépek szokták kiborítani az első randin, erről a típusról beszélt.
„Magam is extrovertált típus vagyok, szeretek beszélgetni, nem vagyok egy csendes alkat. Ha valaki szintén ilyen, az nem gond, viszont az első randin követelmény, hogy figyeljünk a másikra is.
Volt olyan randim, amelyen egész este nem tudtam megszólalni, a partnerem azt a benyomást keltette, hogy azért hívott randizni, mert unatkozott, társaságra vágyott, ezért szüksége volt egy jó hallgatóságra.
Rólam nem derült ki semmi, a srác folytonbelevágott a szavamba, a nekem feltett kérdéseket végül maga válaszolta meg. Ha elkezdtem magamról mesélni, akkor ő fejezte be a mondandómat azzal, hogy »ez nálad nem úgy van, hogy…«. Az este végére úgy éreztem, hogy leszívták minden energiámat.”
Következtetés: az első (és a többi) randin is illik néha levegőt venni, és meghallgatni a másikat is.
3.Az interjúztató
„Nekem az egyik legfurcsább első randim az volt, amikor úgy éreztem magam, mintha egy állásinterjún lennék – kezdi Edina a beszámolóját. A partnerem folyamatosan kérdésekkelbombázott, de nem éreztem rajta az őszinte érdeklődét.
Olyan volt, mintha előre megszerkesztettkérdéseket tenne fel nekem, fejben jegyzetelne, vagy inkább pontozna.
A kérdések között sok volt a munkámmal kapcsolatos, de kitért a terveimtől kezdve a napi szokásaimig mindenre. Ez két okból volt kínos és fárasztó randi. Egyrészt azt éreztem, hogy ez a férfi futószalagon váltja a randipartereit, hogy megtalálja a neki legkedvezőbb megoldást. Másrészt a kérdésekben elvárásokat fogalmazott meg velem szemben.
Hiányoltam az őszinte érdeklődést, a spontánbeszélgetést, a közös nevetést, a humort.”
Következtetés: ha túl is vagy több csalódáson, és nem akarsz sok időt és energiát szánni a párkeresésre, akkor sem lehet a partneredet tárgyként kezelni.
4.A panaszkodó
Mónika egy kimerítő randi történetét osztotta meg velünk.
„Az egyik legkellemetlenebb első randim az volt, amikor egy fiú végigpanaszkodta az együtt töltött pár órát. Olyan volt, mintha pszichológuslennék.
Kezdte a zűrös munkahelyével, folytatta az idióta főnökével, majd elmesélte a legdurvább családi konfliktusait. Természetesen nem maradhatott ki a repertoárjából a válása sem, amiben részletesen elemezte, mennyire szemét módon viselkedett vele a volt felesége. Aztán beszélt az anyagi gondjairól is, közben meg mindent kritizált: az időjárást, a pincért az étteremben, a többi sofőrt a közlekedésben.
A randi egy komplett panaszáradattá változott, bármilyen témát is hoztam szóba, mindig oda lyukadt ki, hogy a világban minden rossz. Értékelem, ha valaki nem árul zsákbamacskát, de ez ebben a formában sokkolt.
Következtetés: majdnem mindenkinek vannak nehézségei az életben, ezeket nem lehet elhallgatni, egy tökéletes, de nem létező képet mutatni magunkból, viszont az első randin nem szerencsés kontrollálatlanul minden bajodat a partnered nyakába zúdítani.
0 commenti:
Posta un commento